meglepetés e költemény. Csecse-becse.
Ajándék, mellyel meglepem, e fűtőházi szegleten... magam. Magam.

Még tizennégy évem van, míg a cím aktuálissá válik. Nem nehéz utánaszámolni hát, hogy tizennyolc múltam. Alig egy hónapja. És hogy miért is ez a blog? Őszintén: fogalmam sincs. Azért talán megéri néha-néha megtekinteni, hátha talál a kedves olvasó valami érdekeset, netán hasznosat.

Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, ahogy súrlódik a kósza szellő árnyéka a százéves, omladozó bérházak falán. Ebben a némaságban még egy utolsó, kétségbeesett rohamot indított az éji sötétség a szunnyadó várost átkarolni próbáló hajnali napfény ellen, de hiába szedte össze minden erejét, mire a sarkon lakó, őszülő pék begyújtotta a kemencét, már a belváros sikátoraiban sem volt többé ő az úr. Az öreg város lassan ébredezni kezdett a hajnali derengésben, mit sem sejtve erről az éjjeli, hangtalan küzdelemről...

süti beállítások módosítása